Hedónia

Sziasztok!

A következő étek pár - egészen pontosan kétszáz - forinttal túllépi az eddigi átlagos 300 Ft-os keretet, de higyjétek el, királyok asztalára való fogás sikeredik belőle.

Az elmúlt napokban több kritika is érte a blogomat, miszerint amikor fényképezem a kajákat, elpakolhatnék a környezetükből minden oda nem illőt, valamint, hogy ízlésesebben is tálalhatnám a flamót. Nos, valóban, megtehetném - mint ahogy igyekszem is azóta szép kompozíciókat összeállítani, és még az esélyét is elkerülni, hogy belelógjon a képbe egy-két használt koton, betyármazsolás alsógyatya, vagy egyenesen egy üveg étolaj.

Úgy esett, hogy a zenekarom dobosa épp nálam töltött pár napot a születésnapja után nem sokkal, s gyönyörű menyasszonyával épp hármasban lógattuk a lábunkat, - hétköznap délután volt, s nem ért rá senki haver - így eszembe ötlött, hogy el kéne valamivel baszni az időt készítsek egy ünnepi vacsorát neki, illetve nekik, hiszen az eljegyzés sem volt régen. Marhalábszár pörköltre esett a választás, mert kellemesen sokáig tart az elkészítése, ami alatt lehet beszélgetni - vagy megfelelő hangulat esetén akár lerészegedni a sárga földig... esetünkben azonban - kivételesen - indokolatlan italozás nem történt - és nem is baj, mert a lábszár nem olcsó, két óra főzés után meg elrontani... hát... őszintén kívánom az ellenségeimnek.

A marhalábszár olyan, mint a csülök, számomra a húsok Ady Endréje, nehéz, mégis gyönyörködtető, súlyos, ám amellett katartikus magasságokba emeli a lelket. Vörösbort nem használtam, úgy főztem, ahogy nagyanyámtól láttam, magyarosan - azért ha már felpattintottam egy üveg 9%-os Karpackie-t, adtam a húsnak pároláskor, de ez más kérdés. Ami most következik, az a hedónia magasiskolája.

Hozzávalók (3 személyre)

60 deka marhalábszár

hagyma

piros arany

hegyes zöld erőspaprika

édes-nemes pirospaprika por

csili por

fokhagyma

só, bors, római kömény

(opcionális) alaplé a főzéshez (másfél liter vízhez egy húsleveskocka)

(opcionális) két deci erős sör

A hagymát felkockázzuk, majd a zúzott fokhagymával és a zöld hegyes erőssel együtt olajban megdinszteljük. Az előzőleg felkockázott marhalábszárat az üvegesre pirult hagymához, paprikához adjuk, majd, miután minden oldalán nagyjából megpirult, meglocsolom a sörrel, hadd puhuljon. Leveszem a tűzről, és hozzáadom az erős és a csemege paprikaport, sózom, borsozom,, meghintem római köménnyel (én előtte mozsárban összetöröm), majd várok pár másodpercet, hadd oldódjanak ki a paprika olajai. Leöntöm vízzel/alaplével, és felteszem főni. Ügyeljünk rá, hogy mindig legyen rajta elég víz. Mikor puhára főtt (két-két és fél óra hossza), lefőzöm a levét, hadd legyen jó, sűrű szaftja. Tört főtt burgonyával (krumpli, víz, só) tálaljuk!

"Áldozatból, akaratból épül már a mű..."

"...Hangosabban, dalban robban, szól a hangerőmű."

Marhapörkölt á la Crazy Johnny nagymamája

Az világ egyik legmenőbb FPS-e

A kínai konyha jó, aki ezzel nem ért egyet, nem evett még jó kínai étteremben, de még a szaros egyenkínai büfék mentségére is felhozható, hogy kurva nagy adagot adnak, viszonylag ócsóé'.

Van azonban egy étel az ilyen büfékben, ami a többinél is olcsóbb, viszont - szar. Ez pedig a csípős savanyú levesnek nevezett takony, ami viszont annyi kapcsolatban áll csak az eredeti csípős savanyú levessel, mint SP bácsi a helyesírással. A legdurvább, hogy a leves házilag is elkészíthető, megfelelő felszereltségű (értsd, szójaszósz, keményítő van) konyha esetén, egyáltalán nem drágán, ellenben táplálóbban, és legfőképp, finomabban, mint az a büfékben kínált fos valami.

Hozzávalók:

fokhagyma

olaj

káposzta

gomba

répa

hús (amilyet akarsz, 15 deka tökéletesen elég négy személynek)

húsleveskocka

keményítő

szójaszósz (ha van)

víz

só, bors, Pista

tojás

ecet

A húsleveskockából és körülbelül másfél liter vízből alaplevet készítünk, ami annyit tesz, hogy a forró vízben elkeverünk egy darab kockát két perc alatt. Félretesszük.

Serpenyőben hangyaherényi olajat forrósítunk, amiben megcsapjuk a zúzott fokhagymát és a Pistát, nagyon gyorsan, hogy a hozzávalók meg ne égjenek. Félretesszük.

Összevágjuk a hozzávalókat (ezek a hozzávalók csak iránymutatást jelentenek, mehet bele krumpli, tészta, bármi, ami szerintetek ízileg passzol) kicsi, körülbelül kisujjkörömnyi nagyságúra. Így gyorsan megfőlnek, frissek maradnak, ropogósak, és megőrzik a tápanyagtartalmukat de azt ki nem szarja le?.

Forraljuk az alaplevet, amibe beleöntjük a húst, gombát, répát, káposztát. Cigaretta.

Az alatt az idő alatt körülbelül meg is főttek a cuccok, mehet bele lassan szójaszósz (opcionális) és a keményítő (3 kanál 6 kanál vízben simára keverve).

Hozzáadjuk a felkevert tojást, egy, vagy két darabot, úgy, hogy közben gyorsan körkörösen keverjük a maszlagunkat, így szép hosszúkások lesznek a tojásdarabok.

Elkeverjük a fokhagymás Pistás olajjal, ízlés szerint ecettel ízesítjük.

Jó étvágyat!

Idő: 45 perc

Ár: 300 ft/adag

Nincs is jobb, mint amikor a haverokkal elhatározza magát az emberállat, hogy olcsóért főz valami egyszerűt, és repkednek az ötletek, hogy mégis mit, és akkor valaki fejében megcsillan a gondolat, hogy pásztortarhonyát!

Ez az a kaja, ami annyi okból trónol az Egyszerű Ételek Dicsőségcsarnokában, hogy már-már felsorolni is lehetetlen, de én megpróbálkozom:

1) olcsó

2) a hozzávalók - egyes gurmék véleményével ellentétben - igenis a földig butíthatók, ebbe nem kell minőség, itt a jóllakás a lényeg

3) míg fől, remekül félrészegre ihatod magad a hozzávalókon spórolt pénzen vásárolt kannásborból

4) olcsó

5) olcsó, de ahhoz képest fehérjét is tartalmaz (anélkül, hogy a szakácsnéni ráfolyatta volna a fülzsírját)

Nem is szaporítanám tovább a szót:

Hozzávalók:

tarhonya

virsli (lélektani határ: kilónként ötszáz forint, mert annyiba kerül a kutyaszalámi), fejenként egy pár

kis konzerv paradicsompüré

hagyma

olaj/szalonna

krumpli

só, bors, Pista

víz

Az olajon/szalonnán adunk a hagymának, amihez, mihelyst üvegesre párolódik, hozzákeverjók a száraz tarhonyát, hadd piruljon. Miután hagytunk neki egy pár perc időt, hozzáadjuk a felkockázott krumplit, és a virslit (de ez ráér akkor is, mikor a krumpli megfőtt). Kuktában egy, sima fazékban két cigi, amíg megfől. Mihelyst a tarhonya megdagadt, és a krumpli puha, mehet hozzá a paradicsompüré, a só, a bors, a Pista, egy cigit még elszívhatunk, amíg az ízek összeérnek, aztán essünk neki, mint bolond az anyjának.

Jó étvágyat!

Idő: 45 perc

Ár: 300-350 ft/adag

Hosszabb távollét után ismét jelentkezem, azért nem posztoltam az utóbbi időben szinte semmit, mert utolsó lusta geci vagyok gőzerővel tanulok fizika érettségire, és zenekar, meg ivászat, meg minden, de azért az elmúlt időszakban sem tétlenkedtem a konyhában.

A colcannon egy igen parádés étel, a neve egyesek szerint káposztaágyút jelent, de ez egy faszság szerény személyem ezt elég valószínűtlennek tartja, mekkora baromság már egy krumplipürét ágyúnak hívni, na mindegy.

Eme eledel elkészítését azért is láttam fontosnak, mert az írek olyan csórók voltak, mint az állat, mégis képesek voltak nem éhen halni, köszönhetően főleg a burgonya sokszínű elkészítésének. Namármost: ez a kaja nem tartalmaz mást, csak egy kis szalonnát (nyilván olyat, ami van), krumplit, kelkáposztát, hagymát, és ha hozzám hasonlóan perverz módon hagymafil vagy, újhagymát is tehetsz hozzá. Na jó, ez egyes retard taigetoszpozitívaknak kezdőknek így kicsit gyors lehet, ezért leszek olyan überbrutál istencsászár vadállat kedves, hogy leírom sorban a hozzávalókat.

Krumpli

Hagyma

Kis fej kelkáposzta

Tej

Szalonna

Só, bors

A szalonnát megpirítjuk, hagyjuk kiizzadni a zsírját, majd a szalonnát kivesszük egy kistányérra. A kelkáposztát megfőzzük pár perc alatt, apróra vágjuk. A krumplit feltesszük lobogó vízben főni, egy cigaretta, és láthatjuk, hogy krumplink puha, mint a vaj. A tejből egy keveset felteszünk közepes lángra, elkeverjük a hagymával, hadd puhuljon a tejben. Ekkor összeöntjük a krumplit a káposztával, a szalonna zsírjával (egyes buzik reformerek vajat javasolnak, de az csak plusz költség, és minek, ha ott a jó szalonkazsír?), és a hagymás tejjel, majd az egészet a megfelelő célszerszámmal (nem tudom a nevét, krumplitörő?) jól összenyomjuk, krémes zöld-sárga masszát kapva a végén. Sózzuk, borsozzuk, ha eddig nem tettük volna meg, és a szalonnával, s ha van, zöldhagymával díszítve (vagy mellétéve, a lényeg, hogy legyen a tányéron valami hús) tálaljuk. Részegen kimondottan ízletes táplálék.

Elkészítési idő: 30 perc

Ár: 300 ft/adag

"Előjönnek a bogarak, A ló meg jól seggbe rak." - lehetne mottónk Fáczán Dániel örök klasszikus Tavasz című versének e két sora, ha röviden akarnánk összefoglalni, miből is lehet észrevenni a jó idő közeledtét.

Amikor pedig jó idő van, akkor itt az ideje kirándulni. És ha már a szabadban vagyunk, pár haver társaságában, érdemes elővenni annyi piát, amennyitől egy kozák század berúgna a lovakkal együtt a bográcsot, megkenni zsírral, tüzet rakni, és nekiesni a főzésnek, mint bolond az anyjának. A következő videó ehhez ad remek ötletet, de találtok a www.hajokonyha.hu oldalon ennél sokkal több mókát, kacagást, istencsászár bográcsos kajákat. Külön kiemelném a főszakács trú kinézetét. :)

https://www.youtube.com/watch?v=SdXEJ957kRE&feature=related

Megjegyzés: A csatorna tulaja nem engedte beágyazni a videót, mert egy mocsadék szemét állat aljadék alpári tajtnigger buzadék féreg biztos nem szeretné, ha valaki kinevetné. A nevében én kérek elnézést.

Csá mindenkinek!

Ez a blog nem másért indult, mint megmutatni, hogyan lehet diákként is jókat enni, jókat inni (utóbbi esetében a hangsúly az "inni" és nem a "jókat" szón van, mivel a még tanuló ember számára az élet legtöbb területén elsődleges a költséghatékonyság).

Nos, mi mással is kezdhetném, mint a létező legférfiasabb étellel, a csilis babbal, death metal módra. :) Bár ez kétségtelenül ünnepi eledel árát tekintve, egy biztos: maradandó élményt biztosít fogyasztói számára (minden tekintetben, ó jeah).

 Hozzávalók:

csülök

bab (ne szarozzunk, konzerv vörös vesebab jó lesz)

kukoricakonzerv

paradicsompüré

gondolatnyi tepertő

egy pár debreceni

kolozsvári szalonka :)

Pista ;)

piros paprika por, őrölt feketebors, só, fokhagyma

vöröshagyma

A hozzávalók mennyiségét nem írtam oda, mert szemét geci vagyok a főzésben mindig teret kell engedni az improvizációnak, egyedül a tepertőnél jegyeztem meg, hogy nem kell belőle sok mert hátha ehhez is túl hülyék vagytok.

Egy fontos dolog van: főzés előtt mindig gondoljátok át, mekkora fazekatok van, nehogy úgy járjatok, mint azok a gyökerek, akik egy utánfutónyi hozzávalóval meglepődve állnak a rohamsisaknyi bogrács felett, és megszeppenve számolgatnak, hogy akkor most mi van.

Elkészítés:

A hagymát, fokhagymát apróra vágom (fokhagymát késlappal eltöröm és úgy vágom fel), a fazékba felszeletelve beteszem a szalonnát, amire öntök egy centiliter vizet, hogy ne égjen meg kicsit sem a szalonka, hagyom, hogy kiengedje a zsírját, majd mehet a hagyma. Mikor a hagymánk üvegesre pirult, mehet bele a csülök kockákra vágva (bőrke maradhat, aki nem szereti cupákosan, buzi), a tepertő, és a debreceni karikázva. Megvárjuk, míg a csülök megpirul, ekkor leöntjük vízzel, majd lefedjük, és dohányozva, iszogatva várjuk, amíg puhára fő - ez kuktában körülbelül egy cigarettányi idő, de sima fazékkal legalább berúgunk, mire elkészül.

Mikor megfőtt, nyakon öntjük a paradicsomszósszal - nem túl durván, érzéssel - majd a babbal és a kukoricával is. Érdemes ezek levét is beletenni, ízt ad neki, és sűríti. Ekkor már egyébként a tepertő ideális esetben szétfőtt benne, és ilyenkor már szinte megáll a levében a kanál. :)

Fűszerezzük. Sok csípőssel, ha lányok vannak a társaságban, kevesebbel, de legyen íze.

Kenyérrel, pálinkával (ha van) fogyasszuk. Jó étvágyat! :)